Kezdek eléggé álmos lenni, le kéne feküdni aludni, de már előre félek, hogy ma mit fogok álmodni. Ritkán szoktam sorozatban többször álmodni (vagy emlékezni az álmaimra), és mit ne mondjak, az utóbbi kettő, khm, DISTURBING volt.
Tegnapelőtti álom:
Valahogy valamilyen fura tornaversenyre kerültem, ahol már volt egy csomó versenyző, néző, meg zsűri. Szerintem a Kőrösi tornaterme (oda jártam elsőtől hatodikig) akart lenni bár olyan nagy és ruganyos volt a talajszőnyeg, mint a Tornacsarnokban. Én meg ott álltam tornadresszben és rajta még pólóban, mert ugye melegítés. És ez nem a kiskori önmagam volt, hanem a mostani. Merthogy valami különleges verseny volt, amin ott volt egy csomó régi csapattársam, meg az Adri régi csapattársai, és amire Eszti néni (a volt szertornaedzőm) engem is benevezett. A legrosszabb az volt, hogy nem elég, hogy ötödik végén én abbahagytam a tornát, hanem az, hogy még akkor is visszaversenyeztem az alsós korcsoportba, mert elég későn születtem hozzá. De nekem ezen a szupi versenyen a felsős gyakorlatokat kellett volna csinálnom! Amiket még edzésen is csak nagyon ritkán csináltam, versenyen soha!! Nem tudom, hogy mi lett az egészből, mert vagy felébredtem, vagy elhomályosult már a vége.
Tegnapi álom:
Volt egy kisbabám(!!), aki biztos a kis Attiláról mintázódott a fejemben, mert fiú volt és tök úgy nézett ki. Na, ez még félelmetesebb volt, mint az előző. Mert teljesen beleéltem magam, és belül szenvedtem. Egyrészt imádtam a babát, mert a gyerekem volt, másrészt utáltam (őt? vagy a helyzetet?), mert csak az járt a fejemben, hogy még alig múltam el 18, még nem éltem, de már nem is fogok, mert a gyerekkel kell lennem, róla kell gondoskodnom. Rettenetes volt. Minden hülye kiscsajnak le kéne játszani a fejében, aki belemegy a normális fogamzásgátlás nélküli szexbe.
Szóval nem akarom tudni, hogy ezek után mi jöhet még.
Tegnapelőtti álom:
Valahogy valamilyen fura tornaversenyre kerültem, ahol már volt egy csomó versenyző, néző, meg zsűri. Szerintem a Kőrösi tornaterme (oda jártam elsőtől hatodikig) akart lenni bár olyan nagy és ruganyos volt a talajszőnyeg, mint a Tornacsarnokban. Én meg ott álltam tornadresszben és rajta még pólóban, mert ugye melegítés. És ez nem a kiskori önmagam volt, hanem a mostani. Merthogy valami különleges verseny volt, amin ott volt egy csomó régi csapattársam, meg az Adri régi csapattársai, és amire Eszti néni (a volt szertornaedzőm) engem is benevezett. A legrosszabb az volt, hogy nem elég, hogy ötödik végén én abbahagytam a tornát, hanem az, hogy még akkor is visszaversenyeztem az alsós korcsoportba, mert elég későn születtem hozzá. De nekem ezen a szupi versenyen a felsős gyakorlatokat kellett volna csinálnom! Amiket még edzésen is csak nagyon ritkán csináltam, versenyen soha!! Nem tudom, hogy mi lett az egészből, mert vagy felébredtem, vagy elhomályosult már a vége.
Tegnapi álom:
Volt egy kisbabám(!!), aki biztos a kis Attiláról mintázódott a fejemben, mert fiú volt és tök úgy nézett ki. Na, ez még félelmetesebb volt, mint az előző. Mert teljesen beleéltem magam, és belül szenvedtem. Egyrészt imádtam a babát, mert a gyerekem volt, másrészt utáltam (őt? vagy a helyzetet?), mert csak az járt a fejemben, hogy még alig múltam el 18, még nem éltem, de már nem is fogok, mert a gyerekkel kell lennem, róla kell gondoskodnom. Rettenetes volt. Minden hülye kiscsajnak le kéne játszani a fejében, aki belemegy a normális fogamzásgátlás nélküli szexbe.
Szóval nem akarom tudni, hogy ezek után mi jöhet még.
There are 5 comments on this entry. (Reply.)