Kábé öt perccel ezelőtt, miközben anyával lázasan kerestük a tőle örökölt, de általam rongyosra olvasott Én, Te, Ő-t a tesóm szekrényében (hiába, mindig is nyelvésznek készültem), apa belépett egy kis fekete izével a kezében, majd megkérdezte, nem kell-e valamelyikünknek egy ilyen kis zsebnaptár, az xy magazinhoz/újsághoz (előfizetéshez?) adták. Nem emlékszem pontosan, akkor már azon csodálkoztam, hogy ez pont úgy néz ki, mintha Moleskine lenne. Aztán megláttam rajta a dombornyomást.
Ekkor sipító hangon lestoppoltam magamnak, mire a szüleim furán néztek rám. Elmagyaráztam nekik, hogy ez egy Moleskine. Erre anyám csak még furábban nézett és panaszkodva megjegyezte, hogy kislányom, te akkora sznob vagy.
És tényleg.
Ekkor sipító hangon lestoppoltam magamnak, mire a szüleim furán néztek rám. Elmagyaráztam nekik, hogy ez egy Moleskine. Erre anyám csak még furábban nézett és panaszkodva megjegyezte, hogy kislányom, te akkora sznob vagy.
És tényleg.
There are 16 comments on this entry.