Brigi

Itthon fekszem/ülök az ágyikómban, ami nagyon kényelmes, de egyben tök rossz, mert tegnapelőtt húztam át az ágyneműmet, most meg belefekszem ilyen zuhanyzatlan állapotban. Azért vagyok zuhanyzatlan, mert az Adri már aludt, amikor hazaértem, és nem akartam felkelteni, mert én ilyen nagyszerű nővér vagyok.

Meg egyébként is, csütörtökön mindig jófej vagyok, mert jó kedvem van, mert csak jó óráim vannak, sőt, még nyelvészkocsmázás is van. A BB-nek is csak jó órái vannak csütörtökön, mégis szarfej sajnos. Ami azt jelenti, hogy a csütörtök nem feltétlenül egyenlő a jófejséggel. Ma hihetetlenül vág az agyam. (NEM.) Ettől függetlenül ma nagyon produktívak voltunk, rájöttünk például, hogy "Az összes pénzemet szartortáre és kacsaszexra költöttem." mondatban a szartortáre a latin 'szartorto 1, -avi, -atum' ige infinitivus imperfectus activije. Amit Julis SMS-ben el is ragozott nekem praeteritum imperfectum indicativi activiben, miután szegény hazament a rosszulléttől üldöztetvén. (Kezdek ellatinosodni.)

Aztán a Parázsban a szép új farmerom sörrel leöntetett. (Most már abbahagyom.) És aztán ragadtam és úgy éreztem magam, mint aki bepisilt.

De legalább ma nem kellett hazabuszoznom/taxiznom, mert a Dani aaaaaannyira jóóóóóóóófej (most, hogy kiderült, hogy sikeres volt a múltkori tesztem, vigyáznom kell, mit írok, de egyébként tényleg jófej), hogy lemondott a Ági húgával való szexről azért, hogy Marcit és engem hazahozhasson.

Ami egy nagyon izgalmas utazás volt ám, azzal kezdődött, hogy a MAGYARTANÁR fenyegetőzött, hogy meg fogunk halni, mert nincs téli gumija és egyébként is jön az ÓNOSESŐ. Mi mégis beszálltunk a kocsijába, még a János is, aki egyébként abszolút a másik irányban lakik, de ráért és úgy gondolta, hogy szórakoztatóbb a MEGGYPIROS kocsiban ülve egy hatalmas kerülőt tenni, mint éjszakaibékávézni. Szóval elindultunk, és a Marci most csak kicsit erőszakolgatta az ablaktörlőkesztyűt, mert most nem volt elég részeg, viszont a Dani még véletlenül sem az útra figyelt, hanem a leszakadt kabátgombját kereste a segge alatt és a mobilját baszkurálta. A NÁDASDYUTÓD erélyesen rászólt, de sajnos brit akcentussal, úgyhogy nem hatott. Aztán átváltott amerikaira, és úgy már megértették egymást.

A Stadionoknál majdnem áthajtottunk egy piroson, aztán tényleg, aztán mégse, aztán mégis, aztán mégse. Aztán a következő pirosnál kiderült, hogy 12 ÉVES OPEL ASTRÁVAL is lehet gyorsan elindulni, amikor eljő a zöld. Aztán nagyon fura zenét hallgattunk nagyon hangosan. Aztán a Dani azt mondta, LEGYÜNK ANGOLOK, majd úgy egy fél percig a kétsávos kétirányú út baloldali sávjában haladtunk. Aztán ezt abbahagytuk, mert rájöttük, hogy mégsem vagyunk angolok, csak NYELVÉSZEK vagyunk. Aztán nagyon szabályosan betartottunk minden Kresz-szabályt, egészen addig, amíg nem mentünk a megengedett 40km/h helyett 110-zel, fura módon eddigre már elfelejtődött a HALÁLOS ónoseső. Aztán ezt is abbahagytuk, és innentől szinte már egyszer sem volt olyan érzésem, hogy márpedig ma éjszaka meg fogok halni. Azért a TESCO-t elhagyva még fékeztünk egy kurvanagyot, hogy leteszteljük, valóban nem esett-e halálos ónoseső, de nem csúsztunk, úgyhogy valószínűleg nem. Aztán hazaérkezünk, és feljöttem a szobámba, és befeküdtem az ágyba. Innen már tudjátok.

És most nézzek még Pushing Daisiest meg Private Practice-t, vagy inkább aludjak?