Brigi

Reggel. Félnyolc. Nemakarokfelkelni. Nemisfogok. Deafonológiatökjó. Ésméganapissüt. Najófelkelek.

 

Valaki betakarta a Több Mint Egyhetes Macskatetemet egy kupac földdel. Régóta az első alkalom, hogy nem lettem kicsit rosszul a busz felé menet.
 

Sziget sokat beszél a schwáról, ennek következménye: sok-sok intrúzív-R.

Hogy nekem mennyire nincs kedvem nyelvgyakra menni.

It was intentional in the sense of being... intentional. (Most már nekem is le kéne jegyeznem, hogy milyen vicceseket mondok, mert mindig a Juliskától kell megkérdeznem, hogy milyen vicceseket montam.)

Megyek haza, felhív D. Hiányzik.

Ja, egyébként az időjárás haljon meg, majdnem szétfagytam. Spanyolra majd már másik kabátban megyek, gondolta B.

 

Soha nem fogok megtanulni spanyolul. És ezt kivételesen nem foghatom másra, én vagyok a lusta hülye.

Anya felhív, hogy most menjünk vásárolni, mert húszszázalékkedvezmény.

Jó, annyira nem is vagyok hülye. De azt nem értem, hogy miért kell hallás után megértenem a tűzőgépet jelentő spanyol szót. Angolul sem tudom, hogy van.
 

A Tamaris az én egyetlen egyik szerelmem. Most van egy szép új lila cipőm meg egy szép új fekete. (Nem mondom, hogy az anyám nem jófej, de mégis mondom, mert egy órával később már úgyis veszekszik velem valamiért. Mondjuk most legalább a "persze, a cipő bezzeg jó"-szöveg elmaradt.)

Most éppen sokat kellene olvasnom holnapra, ehhez képest majdnem 30 perce írom ezt a bejegyzést.