Brigi

Nyelvtan OKTV óta nem olvastam a Kenesei-könyvet, igaz, akkor kétszer. Viszont akkor még nem tudtam, hogy egyszer még vizsgázni fogok belőle. Persze félév eleje óta már tudom, de mindig halogattam az újraolvasást – jéj, most van egy egész napom a 250-300 oldalra. Annyira imádom azt a tulajdonságomat, hogy nem csinálok semmit, ha nem kényszerítenek rá.

És az a baj, hogy most kitöltöttem egyet a tavalyi tesztek közül és igazán jó lett, 45/50 (ráadásul 1-2 idegesítő hibával), ami nekem így ötösnek tűnik. És a beképzelt kis agyam most azt gondolja, hogy kurvaokos, és azt mondja, hogy ne aggódjak, ha ez a könyv elolvasása nélkül is ilyen jól sikerült. Igenám, de a beképzelt kis agyam azt nem fogja fel, hogy lehet ennél nehezebb is, vagy esetleg bepánikolok.

Komolyan, most jobban félek, mint amikor 23:00 előtt erőszakkal visszafogtam magam, hogy remegő kezeim ne jelentkezzenek le a vizsgáról az utolsó pillanatban. Mert az Önelégült Brigi még annyit sem szokott tanulni, mint a Halálraizguló Brigi.

"Brigi, azt mondtad, ha elkezdtem olvasni a Kenesei-könyvet, le sem bírom majd tenni. Hát én elég könnyen letettem."
— ez majdnem biztos, hogy a Bubától származik, de nem emlékszem, mikor mondta, lehet, hogy csak álmodtam.